Gitározás – egy új szenvedély kezdete
Nem tudok még egyetlen dalt sem eljátszani gitáron. Egyelőre csak néhány hangot találok meg a húrokon, és talán már sejtem, hogyan működik ez a hangszer.
Körülbelül fél éve történt, hogy meghallottam egy gitárost játszani: Estas Tonne volt az, és a „Fusion” című művét adta elő. Megborzongtam. Azóta nem telik el nap, hogy ne hallgatnám meg újra. Mint később kiderült, korábban is láttam már őt, de akkor még utcazenészként zenélt. Most idősebb, így először fel sem ismertem. Mexikói származású.
Ez az élmény elindított bennem valamit. Sosem tanultam zenét, viszont most sok időm van. Azt gondoltam: mi lenne, ha megpróbálnám? A gitárt választottam. Úgyis jót tenne az ízületes ujjaimnak — talán ez segíthet?
Egy angol nyelvű online tanfolyam, a GuitarTricks hirdetése is elém került. Logikus, jól felépített programnak tűnt. Elkezdtem kutatni a különböző gitártípusokat, végül vettem egy akusztikus gitárt (Pasadena). Nem bántam meg. Gyönyörű hangja van.
Első tapasztalatok
A fémhúrok miatt már az első nap fájni kezdtek az ujjbegyeim. 1-2 perc gyakorlás után kénytelen voltam abbahagyni. Később megtudtam: ez minden kezdőnél így van. Mivel sokat nem tudtam még gyakorolni, inkább csak hallgattam a leckéket, próbáltam megérteni az elméletet. Megtanultam a húrok neveit, ehhez egy mókás kis mondat segített:
“Eddy Ate Dynamite” – így tanulunk húrokat
„Eddy Ate Dynamite, Good Bye Eddy” = E–A–D–G–B–E
Ez persze magyarul nehezen visszaadható, és nálunk a „B” húrt „H”-ként emlegetjük.
Első hangok – és félreértések
Furcsa, de örömteli érzés volt hallani a saját kezem által megszólaló hangokat. Volt egy hangkombináció, amit azóta is minden gyakorláskor újra eljátszom. Valamiért „szépnek” hallom.
Viszont nagy félreértés élt bennem a gitárral kapcsolatban: azt hittem, minden hangnak csak egy helye van. A valóságban ugyanaz a hang több helyen is megszólaltatható. Ennek megértése időbe telt.
Első akkord – sérült ujjal
Több hét gyakorlás után már nem fájtak az ujjaim. Próbálkozni kezdtem az első akkorddal: A-moll (Am). Két ujj kellett volna hozzá – de az én bal mutatóujjam gyerekkoromban súlyosan megsérült, azóta nem hajlik. Emiatt ezt az akkordot csak 4 hónap után tudtam először lefogni.
A kéz munkája – türelem, küzdelem
Ujjgyakorlatok, más technikák
Rátaláltam egy videóra, ahol speciális kézgyakorlatokat mutattak be. Azóta ezeket minden nap elvégzem.
Akkordokat továbbra sem tudtam rendesen lefogni, ezért más megoldást kerestem: olyan zenét próbáltam találni, amit hangonként lehet játszani. Így kezdtem el F. Sor egyik egyszerű darabját. Az első sorát már el tudom játszani kottából.
Egy másik applikációval is tanulok (Worship Music Academy), ez teljesen más technikával tanít. Itt ismerkedtem meg a Kapo nevű eszközzel, ami lehetővé teszi, hogy a kéz kényelmesebb helyzetben legyen a nyakon. Ez nagy segítség volt, új erőt adott. Azóta több akkordot is le tudok fogni!
Kihívások és apró sikerek
Ma már nem fájnak az ujjaim – megjelentek a bőrkeményedések (callus). Akár fél órát is tudok gyakorolni egyhuzamban. A túlterhelés viszont most a csuklómon jelentkezett. Tanultam belőle: ha fájdalmat érzek, azonnal abbahagyom.
A körmeim hossza is számít: a bal kezemen reszelem, a jobbon növesztem. Így lesz tiszta a hang.
Hol tartok most?
Fél év után már el tudok játszani néhány akkordot (Am, Cm, D, G, Em – kapóval). Lejátszom Beethowen „Örömóda” egyszerűsített változatát kottából, és F. Sor (Study No. 1. opus 60′ )egyik darabját is. Néhány hang helyét már megtalálom a gitáron, és egy skálát is elkezdtem tanulni.
Terveim
Az 1 éves évfordulóra szeretnék megtanulni egy teljes zeneművet. Szívem vágya: Carcassi – A-moll prelűd, No. 59.
Azt mondják: könnyű darab.
Remélem.