Történetek az ismerőseimtől a világból
Itt elolvashatod azoknak az embereknek a történeteit, akikkel együtt töltöm az időmet, miközben angolt tanulok a Vig-Village-ben.
Ők nemcsak érdekes történeteket mesélnek, hanem a hagyományaikról és a helyi ételeikről is beszélnek. Söt emellett megtudhatod, hogyan változott meg az életük, és milyen tanulságokat vittek magukkal az útjuk során.
Ráadásul ezek a történetek megmutatják, hogyan születnek új barátságok az angoltanulás közben. Mindezeken túl segít megérteni egymás kultúráját.
Bízom benne, hogy ezek a személyes élmények téged is motiválnak majd.
Folyamatosan újabb és újabb történeteket tervezek megosztani! Érdemes gyakran visszatérni.
Nulladik történet: Tőlem
Busójárás Magyarországon
A Busójárás a mohácsi sokácok híres télűző, farsangi népszokása, amelyet minden évben februárban tartanak. A résztvevők faragott faálarcot, bundát és kolompokkal díszített öltözetet viselnek. A zajkeltés, tréfás jelenetek és táncok célja a tél elűzése és a tavasz köszöntése. A fő esemény a városon való átvonulás, amit máglyagyújtás, népzene és tánc kísér. A Busójárást 2009-ben az UNESCO az emberiség szellemi kulturális örökségének nyilvánította, 2012 óta pedig hungarikum. Az eseményre évente több tízezer látogató érkezik külföldről és belföldről egyaránt.
Szeretnél többet tudni erről? Olvass utána a Wikipédián.
Első történet: Mr. Vig
Olvasd el, hogyan találta meg élete hivatását Mr. Vig, a Vig-Village alapítója! Ez a rövid történet arról szól, hogyan lett egy véletlen lehetőségből álommunka, amely ma emberek százainak segít angolul beszélni, tanulni és barátokat szerezni. Ráadásul ebből te is ihletet meríthetsz: néha a legváratlanabb helyen találjuk meg azt, amire mindig is vágytunk. Ezért érdemes elolvasnod Mr. Vig inspiráló útját!
Második történet: Vladimír
Csehországból
Vladimír nemrég csatlakozott a Vig-Village közösségünkhöz. Már az első beszélgetésekből kiderült, hogy rendkívül aktív életet él nyugdíjasként is – a tudomány, különösen az egészségügyi technológia területén.
Örömmel osztotta meg velem történetét, amely nemcsak szakmai, hanem emberi szempontból is különleges betekintést nyújt abba, hogyan lehet a tudást és tapasztalatot új formában továbbvinni a nyugdíjas évek alatt is.
A történetet az alábbi levélben olvashatjátok, saját engedélyével, teljes nevét és aláírását is megosztva.
Egy korábbi levelében elküldte a [videót], és egy cégbemutató linket, mely nem nyilvános, így azt nem tudom közölni.
Megjegyzés: A történet személyes megosztás céljából került publikálásra. Az említett termékek és eredmények nem képezik a honlap tulajdonosának ajánlását vagy hirdetését. Érdeklődés esetén közvetlenül az érintett személlyel érdemes felvenni a kapcsolatot.
Harmadik történet: Katarína
Szlovákiából
Katarína Szlovákiban él. Az Ő történetét osztom most meg. Négy hónappal ezelőtt csatlakozott a Vig-Village közösségéhez. Mosolygó , barátságos, közvetlen személyiség. Nagyon megkedveltem ez idő alatt Őt.
Negyedik történet: Bistra
Bulgáriából
Bistra már a kezdetektől jelen volt a Vig-Village közösségben, valahol mindig ott volt a háttérben, csendesen, de figyelmesen. Amit eddig biztosan meg tudok állapítani róla, hogy rendkívül széles látókörű, nagy tudású, mégis szerény ember. Nemcsak aktív tagja a közösségnek, hanem a Bulgáriában, Várnában megrendezett meetup-ok fő szervezője is. Olyan ember, aki képes összehozni az embereket, és szívvel-lélekkel gondoskodik arról, hogy mindenki jól érezze magát.
Most az ő történetét olvashatjuk
Ötödik történet: Rebeka története
Csehországból
Rebeka-ra akkor figyeltem fel a Vig-Village-beli egyik chatroom találkozásnál, amikor egy másik társunkkal lelkesen beszélgetni kezdtek a vallásról, a segítségnyújtás fontosságáról. Olyan közeli kapcsolatot éreztek egymás iránt, hogy szívesen megölelték volna egymást, ha nincs több száz kilóméter távolság közöttük.
Ekkor már tudtam, hogy mennyire melegszívűek, segítőkészek mindketten. Itt tudtam meg azt is, hogy Rebeka rendszeren jár Nepálba. Remélem egyszer erről is fog írni egy történetet.
De most olvassátok el mi történt, amikor hazaért Nepálból.
Hatodik történet: Susanna története
Finnországból
Susanna-t nemrég óta ismerem, talán kétszer találkoztunk a chatroom-ban. Viszont nagyon gyorsan összebarátkoztunk. Rögtön egy hullámhosszon volt a beszélgetésünk.
Kérésemet azonban -hogy írjon történetet- rögtön elutasította. Azt válaszolta, hogy az ő életében nincs semmi izgalmas. Aztán tovább beszélgettünk. És szóba kerültek a szaunák.
Ugye Finnországban csaknem mindenkinek van saját szaunája otthon, mivel eléggé hidegek vannak ott. Nekik ez hétköznapi dolog, semmi különös nincs ezen.
Aztán mutatott néhány szauna fotót, mely valamelyik rokonáé volt, ha jól emlékszem. Ez egy kis házikó volt! Volt benne minden. Lakni lehetne benne!
Megvan a történeted! -mondtam neki. A szaunákról írj!
És megszületett Susanna hétköznapi története.
Olvassátok el, milyen egy finn ember élete a szaunával.