Mióta felnőttem mindig szerettem volna, ha van egy rokka a szobámban díszként. Sokáig vártam rá. Aztán egyszer végre találtam egyet egy bolhapiacon.
Egy álom
Egészen jó állapotúnak tűnt, bár 100 éves lehetett a rokka. Az ára is elfogadható volt. Megvettem. Ez körülbelül tíz évvel ezelőtt történt. És ekkor beindult a gépezet.
A hiányzó alkatrész
Elkezdtem kutatni, hogy igazán hogyan néznek ki. Hiányzik-e róla valami? Hát… Hiányzott. Nem nagy dolog, csak a meghajtó pálcája. Ettől kezdve ezt próbáltam keresni a bolhapiacokon. Nem volt. Enélkül pedig nem működött.
Elkezdtem leírásokat keresni, videókat nézni . Hogy néz ki egyáltalán egy ilyen alkatrész? Talán meg tudnám csináltatni hozzá. Annyit tanultam meg ezekről , hogy minden rokka egyedi darab. Mindegyik külön-külön kézműves munka. Nincs két egyforma belőle.
Csalódások
Viszont egy következő bolhapiacon találtam megint egy egész rokkát. Ez is öreg volt, de úgy tünt, hogy minden része megvan. Megvettem ezt is.
Már egészen járatos voltam a szét- és összeszerelésben. Tudtam, hogyan kell használni. (Bár még a lábbal hajtás nem ment.) Megpróbáltam. Folyamatosan leesett róla a hajtózsinór, és az orsó is. Rettentően idegesítő volt.
-Nem igaz,-gondoltam magamban-hogy nem tudok fonni. Pedig már annyi mindent tudok róla. Tanácsért nem tudtam kihez forduljak. A magyar nyelvű oldalak az interneten nagyon általánosságokról beszéltek. Inkább csak néprajzi jellegű volt a tartalmuk. Ezért elkezdtem egyre több angolnyelvű oldalakat nézni, olvasni. Itt nagyon sok tanács volt. Azt tanultam meg, hogy minden alkatrész a rokkán befolyásolja a megoldandó problémámat. A zsinór hossza, a feszessége, a kerék párhuzamos állása a rokka alapjával stb., stb. Nem tudtam működőképessé varázsolni egyik rokkámat sem.
A harmadik
Jött egy következő bolhapiac. Itt találtam egy újabb kivitelű rokkát, olcsón. Ezt is megvettem. Ez talán a Covid járvány előtti évben volt. Mostmár három rokkám volt.
Ezzel viszonylag szerencsém volt. Tudtam vele fonni. Két hibája viszont volt. Túl feszesre csavarta a fonalat, és még nem tudtam használni a lábamat a hajtáshoz. Kísérleteztem, kíserleteztem, de nem sikerült szinkronban használnom a kezem és a lábam. Megtanultam kézzel tekerni a kereket. Készítettem is fonalat, amelyből utána horgoltam egy négyszögletes „szőnyeget”. Körülbelül harminc centiméteres lett. Boldog voltam.
Újrakezdés
Aztán, nem tudom mi történt vele, a közepén szétvált a ragasztás. Hiába próbáltam újra és újra megragasztani mindig szétvált. Egészen elment a kedvem a rokka használatától. Nem is nyúltam egyik rokkához sem, amíg 2-3 éve nyugdíjas nem lettem, és új helyre költöztem.
Ide magammal hoztam, leporoltam, és megcsapott megint a „meg kell oldanom ezt a problémát” láz. Szétszedtem mindegyiket külön-külön. Újabb videókat kerestem. Az új helyen volt egy „ezermester”, aki segített az orsó helyét megjavítani. Így már nem esik le. Csinált a régi rossz láb helyett egy újat. Abban viszont nem tudott segíteni, hogy működőképes legyen, mivel ahhoz nem értett.
Végre sikerül!
Majdnem két évig nekem sem volt túl sok sikerem, csak mindig egy kevés. Ez okot adott arra, hogy ne hagyjam abba. Már kézzel tekerve a kereket tudtam egész jól haladni, de a lábamat képtelen voltam használni.
Két hete viszont már a lábbal való hajtásban is sikeres vagyok. Szóval közel 10 év próbálkozása után kimondhatom, hogy a rokka használatát elsajátítottam.
Kutyaszőr ?!
Még egy érdekességet szeretnék itt elmondani.
Nem csak birkaszőrt próbálok meg fonni, hanem KUTYASZŐR-t is. A lányom fehér Akita szőrével kísérleteztem, és sikeres voltam. Mint kiderült, ennek a tevékenységnek még külön neve is van. (Chiengora)
