A kreativitás és a kiváncsiság életem mozgatórugója fiatal koromtól kezdve. Szeretem kipróbálni, vajon képes vagyok-e megoldani valamilyen feladatot.
Gyerekkoromban a kreativitás a kötés vagy horgolás, valamint a különböző hímzések megtanulását jelentette. De ugyancsak nem riadtam vissza saját ruha megtervezésétől, megvarrásától sem. Leginkább ezen varrott, kötött vagy horgolt ruhákat viseltem.
Rajzoltám arcképeket, talán nem is olyan rosszul. Sajnos egyet sem tudok mutatni, mind elkeveredett valahová. Viszont megnézheted itt gyermekeim rajz tehetségét.
Megpróbálkoztam az Ikebana megtanulásával is.
Az egyetem alatt, majd a munka mellett ezekre már nem jutott idő. Főként mivel megszülettek a gyerekeim is. Ahogy cseperedtek újra feltámadt bennem a kreativitás. Kipróbáltam velük az Origami művészetét. Nekem nagyon tetszett , a gyerekeknek viszont túl nehéz volt. De sógyurmáztunk, festettünk, ragasztottunk, bábukat, fa játékokat készítettünk együtt. Aztán felnőttek, saját útjukat kezdték járni.
A Covid-járvány volt egy újabb időszak, amikor 6 hétig teljesen egyedül maradtam. Munka után valami elfoglaltságot kellett kitalálnom. A következő kreativitás volt számomra a legideálisabb: a baba-ruhák készítése. Kötve, horgolva, kézzel varrva. Számos darabot elkészítettem.
Két évvel ezelőtt véletlenül megpróbáltam egy régi nyakláncot újrafűzni. Azóta rendszeresen készítek ékszereket. Itt találod meg őket.
És egy új szerelem kezdődött: a ROKKA használata. Honnan volt rokkám? Ennek történetét fogom itt leírni.
